Amikor én még kislány voltam..... és bizony ez nagyon igaz, hiszen 4 éves voltam, mikor '87 (hoppá, akkor most lehet számolni) karácsonyára megkaptam az első bakelit lemezemet. Igen, az első, saját bakelitemet. Ott ugráltam rá az ágyon... na nem a lemezre, hanem a "Brother Louie" -ra. Imádtam. Modern Talking-nak hívták az együttest. Akkor még lehet, hogy nem tudtam, mi az a szerelem, de fülig ért a szám, ha meghallottam Thomas Anders csodás hangját. "Szerelmes" lettem. Rajongtam. '98-ban aztán kicsit nagyobbacskán már arról álmodtam, egyszer találkozni fogok vele. Elhatároztam. TALÁLKOZNI FOGOK VELE! Egy gyönyörű német kis városkában, Koblenz-ben élt, s évente megrendezte azt a Fan Club Partyt, ahová a világ minden tájáról érkeznek rajongók. Itt volt a megfelelő alkalom. Barátaimmal nekivágtunk, hogy végre szemtől szembe találkozhassunk vele. Végtelenül kedves ember, olyan, mint amilyennek gondoltam. Olyan, mint a szomszéd srác (na jó, már kicsit öregebb), aki bármi hülyeséget is mondasz, Ő ott van és meghallgat.
A dedikációkat Koblenzben, személyesen kaptam, illetve az évek folyamán levélben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése